A gyermeknevelés során a következmények nagy szereppel bírnak a gyermek viselkedésének alakulásában. Pozitív következmény (dicséret, jutalom) hatására az adott viselkedés gyakorisága nő, a visekedésminta rögzül, míg negatív következmény (figyelem- és jutalommegvonás) esetén az adott magatartás megjelenési valószínűsége csökken abban az esetben, ha jól alkalmazzuk.
A jutalmazás művészete
A legegyszerűbb és legfontosabb jutalmazás a figyelem és a dicséret. Figyeljük csak meg a csecsemőket, akik annál büszkébben mutogatják újra és újra frissen megszerzett tudásukat, minél többet figyeli, és dicséri őt a szülő. Pontosan ez a figyelem az, ami megerősítheti a „rosszalkodást" is. Ilyenkor a gyermek azzal harcol ki figyelmet magának, mert a gyakran elfoglalt szülő a „jó" gyereket nem érnek rá jutalmazni, azt természetesnek veszik. Egyéb jutalmazási formák (édesség, játék, pénz, matrica stb.) is fontosak a viselkedés alakításában, de ezzel érdemes óvatosan bánni. Fontos, hogy a jutalom és az ajándék fogalmát ne keverjük össze.
Vigyázat gyakran a hisztit a jutalmazzuk!
Fontos odafigyelni, hogy mindig csak azt a viselkedést jutalmazzuk, amit valóban meg akarunk erősíteni. Gyakran előfordul, hogy zavarunkban (mindenki minket néz egy üzletben), vagy aggodalmunkban (éhes marad a gyermek) engedünk a gyermek hisztijének, és megkapja a boltban a csokit, csak fejezze be a kiabálást, vagy kap kedvencét vacsorára, csak egyen valamit. Ilyenkor a gyermek azt tanulja meg, hogy ha sír, üvölt, hisztizik, azzal eléri a célját.
Hogyan jutalmazzunk?
A túlzásba vitt tárgyi jutalom elveszi a teljesítmény felett érzett öröm ízét, odáig juthatunk, hogy a gyerek már csak azért hajlandó teljesíteni. Fontos tudatosítani, hogy igazi jutalom a siker, a győzelem önmagunk felett. Akkor igazán sikeres a jutalmazás, ha meg kell érte dolgozni, lehet rá várni. Nem kell tehát túlzásba vinni a jutalmazást, a lényeg, hogy következetesen kell alkalmazni. Fontos, hogy a gyermek egy idő múlva érzi, az a természetes, ha jól viselkedik. Viszont a szülő számára ez soha ne legyen természetes, tehát a „jó" gyereket is kell jutalmazni, dicsérni.
A büntetés szerepe
A büntetés szerepe is fontos, hiszen így tiltódnak le a helytelen viselkedésformák. Akkor hatékony egy büntetés, ha a vétket azonnal követi, tehát van egy idői egybeesés. A gyermeknek fel kell fognia a tett és a büntetés közötti kapcsolatot. A későbbi büntetés káros, sokszor a gyermek már nem is emlékszik miért kapta, mi volt a bűne.
Magyarázat nélkül a gyermek nem tudja mit tett rosszul
Minden esetben hangsúlyozni kell, hogy a viselkedést büntetjük, és egyértelmű legyen, hogy mire vonatkozik. „Mérges vagyok rád, mert rondán beszéltél!", Dühös, vagyok rád, mert megütötted a testvéredet!". A büntetés csak akkor alkalmazható, ha a normaszegés szándékos volt. Ha a büntetéshez megfelelő magyarázatot fűznek, akkor az két oldalról is növeli a gyerek biztonságát. Egyrészt pontosan informálja tettei következményeiről, másrészt hozzásegíti, hogy a kihágás miatt érzett szorongás magához a kihágáshoz kapcsolódjon. A magyarázat nem büntetőtechnika, hanem felhívja a figyelmet az okozott kárra, hozzásegíti a gyereket, hogy beleképzelje magát az áldozat szerepébe. Hozzájárul az énkép javulásához, ha a magyarázat segítségével rá lehet venni a gyereket, hogy hozza helyre az okozott kárt. Fontos, hogy lehetősége legyen a jóvátételre viselkedésben, cselekvésben.
Soha nem szabad hivatkozni korábbi cselekedetre mely már büntetve volt korábban, a gyermeknek tudnia kell, hogy tiszta lappal folytatja, így lehetősége van változtatni. Szeretetmegvonással SOHA nem szabad büntetni, a gyermeknek tudnia kell, hogy a szeretet elveszíthetetlen!
A jutalmazás, büntetés alapelvei
• arányosság elve: a cselekvés mértékével legyen arányos
• értelmezés elve: el kell magyarázni a gyermeknek, mit miért kap, hogy kialakuljon a tett és a következmény között az összefüggés
• időzítés elve: a jutalom és a büntetés kövesse a tettet
• következetesség elve: ez adja a gyermeknek a kiszámíthatóságot, a biztonságot
• mérsékelt jutalom és büntetés elve: a jutalom fokozása nagyobb hatású, mind az állandó nagyságú jutalom, míg a jutalom visszavonása nagyobb hatású, mint a büntetés.
A két szélsőséges nevelési stílus, a drákói szigor és a mindent megengedő nevelés között, van az arany középút, mindkét szélsőség káros. Az erős korlátozás, büntetés, verések önbizalomhiányt, agresszivitást szülnek. Míg a korlátok hiánya az empátia tanulása, az érzelmi intelligencia fejlődésében okoz károkat. A gyermek nem tanulja meg mások érdekeinek tiszteletben tartását. Ez már a homokozóban indul a lapát kölcsönadásával. Az aprócska gyermeket ne mentsük fel azzal, milyen aranyos, ha hisztizik. A szociális szabályok tanítása a gyermek későbbi beilleszkedését, közösségi sikereit alapozza meg.
