Milyen gyakran hallom ezt a szót a mindennapokban a szülőktől, nagyszülőktől, pedagógusoktól azoknak a gyerekeknek a szinonimájaként akik kicsit többet mozognak, elevenek, rosszalkodnak, esetleg agresszívak. Mennyire könnyen rámondjuk sok gyermekre, teljesen tévesen használva a kifejezést, ezzel hatalmas károkat okozva a gyermeknek, szülőnek, valamint negatívan leértékeljük a kifejezés mögött meghúzódó betegséget.
Mert ADHD egy betegség. A mozaikszó a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar angol rövidítése (ADHD = Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder). Amikor tehát legyintünk egy-egy "rosszalkodó" gyerekre, mondván, hiperaktív, használjuk azt azért, hogy segítsük őt. Az ADHD-nak három fő formája ismert: az egyiknek a túlmozgás a vezető tünete, a másiknak a figyelemzavar, a harmadiknál pedig mindkettő egyaránt hangsúlyos. A fiúknál kilencszer gyakrabban fordul elő ez a betegség, mint a lányoknál. Magyarországon mintegy 70 ezer gyermeket érint, ami azt jelenti, hogy minden iskolai és óvodai osztályban van legalább egy ADHDs gyermek!
Az ADHD-s gyermek:
Nem bír megülni, folyton izeg-mozog, fészkelődik. Gyakran félbeszakít másokat, türelmetlen, nem bír várakozni. Babrál, rohangál, ugrál. Sokat beszél, nem képes önállóan, nyugodtan játszani. Akinél a figyelemzavar dominál, az a külvilág számára álmodozónak, lassúnak tűnik. Figyelmét a külvilágból érkező különféle ingerek vonják el. Nem figyel a részletekre, sok hibát vét. Nehezen figyel hosszabb ideig ugyanarra a dologra. Úgy tűnik, mintha nem figyelne, mikor beszélnek hozzá. Nem követi az instrukciókat. Nem kedveli a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket, igyekszik elkerülni azokat. Elveszíti a dolgait, feledékeny. Képtelen veszíteni. Ha pedig teljesítményével nem tudja felhívni magára a figyelmet, akkor majd felhívja mással: az extrém viselkedésével.
A legtöbb ADHD-s gyerek kiváló értelmi képességekkel rendelkezik, és igen kreatív, jó a humora, kifejezetten jó szociális képességeik vannak, és kitűnő memóriájuk. Ezekről mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni a nehézségek mellett, így a kudarcok hatására nem tudják megfelelően kibontakoztatni a jó képességeiket. Helyette belekerülnek abba a negatív „rosszgyerek” skatulyába ami összeforrt a hiperaktvitás kifejezéssel.
„Meg kéne nevelni ezt a gyereket…”
Hallom sokszor ezt a mondatot is. Sokan úgy gondolják, az ADHD nevelési hiba eredménye. Ez tévedés! Az ADHD egy betegség, egy sajátos agyi állapot, neurobiológiai zavar, az irányító funkciók sérülése, amelyet gyermekpszichiáter állapíthat meg. Viszont jelenleg csupán az érintettek negyedét kezeli terapeuta.
Kezeletlenség következménye
Ha nem ismerik fel időben a betegséget az súlyos következménnyel járhat. Aki nem tud figyelni, az tanulási zavarokkal fog küzdeni. Akinek az iskolai teljesítménye elmarad, az máshol igyekszik majd kitűnni. Akit folyamatos kudarcok érik mert képességei alatt teljesít, az szorongó lesz, önbizalomhiánnyal küzd majd. Az ilyen fiatal könnyebben sodródik rossz irányba, csapódik bandákhoz.
Egy felmérésben megkérdezték az érintett gyermekeket, hogy "Mit jelent számodra az ADHD?" Meglepően sokan válaszoltak így: "Azt, hogy hülye vagyok!" Fontos tudatosítani a gyerekekben, hogy ez a betegség nem csökkenti az ő értékeit! És ezt a környezetben is itt az ideje tudatosítani.
Az ADHD nem nőhető ki. De kellő figyelemmel, türelemmel és szeretettel a betegség ellenére a legjobbat hozhatjuk ki gyermekünkből.
Erre figyeljünk:
- Ha kérünk valamit a gyerektől, nézzünk a szemébe!
- Legyünk egyértelműek és tömörek!
- Egyszerre csak egy dolgot kérjünk!
- Adjunk azonnali visszajelzést!
- Jutalmazzuk Öket
- Alakítsunk ki pontos napirendet, egyértelmű szabályokat!
- Tűzzünk ki pontosan megfogalmazott célokat!
ÉS….
- Türelem, türelem, türelem!
